A BDSM másik lelki oldala

A BDSM-re is, mint a szexre általában, jellemző, hogy van aki "lelkisebb" benne, van aki kevésbé. Az az érzésem tagtársunk némi iróniával, mondhatnám megvetéssel szólt a lelki oldalt előbbre helyező bdsm-mel. Így nem tudok szótlanul elmenni a poszt mellett...

Azt hiszem, talán meséltem már, ha nem, talán újdonság lehet még, mi volt az a tapasztalás amiért én az érzelmi alapú szexet választottam.
Egyszer ifjú rézérc koromban egy iszunk-hányunk belefekszünk bulin kikötöttem egy lány mellett. Nem akart sem ő, sem én többet, csak a test gyönyörét. Tettük, amit a "Kamaszizmok tündérszárnyán" ilyenkor tenni szokott az ember. És az orgazmus pillanatát követően, abban az istenverte fényességben, iszonyatosan elkezdett zavarni, hogy ott van a lány, és bújik. Indokolatlan volt. Nem azért voltunk ott. Persze, ki lehetett volna bújni az ágyból, kimenni, és vedelni tovább a sört. Nem tudtam megtenni, nem tudtam átlépni az "ezzel tartozom" érzésen. Reggelig hánykódtam jelenlétében, és tudtam, hogy többé nem akarok ilyet.

Nem vetem meg azt, aki érzelmek nélkül műveli a bdsm-et. Illetve ez szélsőséges. Sokféle érzelem képezheti egy bdsm kapcsolat alapját. De különböztessük itt meg a szerelem melegét a természetes testmelegtől. Számomra a szerelem érzete nélkül a birtoklás - indokolatlan. Nem akarom birtokolni a másikat. Minek, ha nem képvisel ilyen kívánatos értéket számomra? Színészkedni sem kívánom a birtoklót. Ha nem fűz hozzá érzelem, nem leszarom, hogy kielégül-e? De, pont leszarom. Lehet, rosszabb ember vagyok, mint azok, akiknek megy ez más érzelmi alapokon. nekem nem.

És ha a másik sem szeret, ugyan miért rendelne önmaga elé? Semmiért. Szolgálni akar, nem engem akar szolgálni. Szinte láthatatlan a különbség, engem mégis zavar.

Ettől persze a bdsm még lehet intenzív érzés, mint egy csonttörés. Csak végtelenül üres számomra.