Karanténrinya

A bezártság úgy érzem, most már derékon kapott, és földhöz baszott. Ez még vagy depi, vagy már depresszió? Ki tudja.

Nem válik el a hétköznap a hétvégétől, a délelőtt a délutántól vagy az éjféltől. A kinti idő múlását sem érzékelem.

Cicamaci azt mondja, nyílik már a nyárfa. Előjött az allergiája.
Gyerekkorom óta ambivalens a kapcsolatom a nyárral. 'Desanyám is allergiás volt rá, égett tőle szeme. Sajnáltam őt, de imádtam nézni, ahogy szállingózik a nyári hó. Az ablakomból mára nem látni nyárt.

Nyár helyett csak munkát látok. Amihez baromira nincs kedvem. Ezért tologatom, meg szöttyögök. Tetézem a bajt, jön a lemaradás. Ami felszültté tenne minden más időtöltést is - ha lenne.

De most Cicamacival is furán jön ki a lépés. Ideje lenne már az erotikáról is lepöckölni az éhen halt legyet, de valahogy valami mindig közbejön.

Nincs változás. Igazából mást sem látok, csak egybefolyt jelent, munkát. Talán ha megcsinálom ezt a hónapot... Akkor is jön egy újabb ugyanilyen hónap.

Valahogy fel kell majd ráznom magam. Ez a poszt is három napomba került.

https://www.youtube.com/watch?v=ZWWuLET8Cj0

(Ez még napikultnak is elmegy, a szöveget Parti Nagynak köszönhetjük.)