2020. 04. 08. 09:16 | Megjelent: 1028x
Ifjú rézérc korom óta a Húsvét a kedvencem ünnepem.
A nyuszi mindig is erdőben jött nálunk, kirándulás közben kellett megkeresni a tojásait, ami sokkal izgibb, mintha csak ott van az ajándék fa alatt. Halál vs. születés 1-0. Ez egy olyan családi hagyományunk, amihez ragaszkodom, viszem majd tovább is.
Ma némi kétséggel várjuk a bejelentést, hogyan lesz tovább. Azon áll, vagy bukik, hogy látjuk-e a családot. Persze kocsiban ülve, háztól-házig, szeparálva, az ablaktörlő folyadék helyére is fertőtlenítőt töltve utaznánk.
És bár korábban még kiakadtam én is a vesztegzáron, és szép lassan csavarodok be a bezártságtól, most azt mondom, ezt még ki kéne bírni valahogy. Különben sanszos, hogy baszhatjuk az eddigi eredményeket is.
Meg már a hét végén is pánik volt, azt hitték, hogy a korona már a spájzban van, Cicamaci egyik kollégája is vírusos lett, de kiderült, hogy csak allergiás... Egyszóval én a "maradjotthon nézzéltévét"-re szavaznék amúgy államilag.
Persze azért menni is jó lenne. Ott nyugodtabban dugnám ki az orromat a lakásból, nem találkoznák senkivel. Ott az erdő, jöhetne a nyuszi, maszkban, másfél méterre. Talán akkor a munkának is nagyobb elánnal tudnék neki állni, ami már időszerű lenne. Ezt a hetet eléggé eltinglitangliztam.
Meg valahogy talán minket is kicsit felrázna egy történés. Kicsit olyan nyugdíjas tempóra kapcsolatunk most Cicamacival. Közös programként várjuk a délutáni szundit, utána egy kis társas. Még jó hogy nem dámázunk, akkor már tuti érdeklődnék a nyugdíj-folyósítónál is. Aztán éjjel dolgozni próbálok, amivel nem haladok sehogyan sem. Aztán új nap.
Nem tudom, másnál hogy csapódik le a bezártság. Néha elgondolkodunk azon, hogy szülés vagy válás lesz-e több a karantén után. Mink már csak maradunk így öregesen, de ezek a mai fiatalok vírus idején...
https://www.youtube.com/watch?v=Rn8N1g_KM5M
Hozzászólások (0)