A hűséges dom

"Hogy valaki milyen filozófiát választ, az tehát attól függ, milyen ember: mert egy filozófiai rendszer nem valami holt ruhanemű, amelyet tetszés szerint felölthetünk és levethetünk, hanem átlelkesíti annak az embernek a lelke, akié." Fichte

Kis világunk számos elgondolást megtűr magában. Az, hogy például a dominanciáról, a szubmisszivitásról hogyan gondolkodunk, a mögött nem végső igazságok, hanem a hiteink állnak arról, hogy mi a jó. Néhány markáns vélemény megköveteli, hogy mellétegyük saját véleményünket, védjük saját életünk által képviselt értékeinket. Fontos ez önmagunk számára, és másokéra is, akik tájékozódni kívánnak e világban.

Úgy gondolom, hogy a dominancia törekvések alapvetően két, egymásnak ellentétes irányú erőre alapozódhatnak. Az egyik fajta domináns mások elnyomásából ismer önnön erejére, a másik fajta mások felemelésével validálja önmagát. Annak ellenére, hogy e két féle dom (a mögöttes értékrendszer miatt) erősen fúj egymásra, -én is párszor elengedtem már a "vérdom" kifejezést...- mindkettőnek megvan a e világban a maga létjogosultsága és kereslete.
Tény, hogy erős érvek sorakoztathatóak fel a mellett, hogy az ember nem monogám faj. Más kérdés, hogy ember több, mint biológiailag meghatározott ösztönlény. És míg "én dughatok másokkal, te nem" valóban a másik lelki elnyomása és megtörése lehet, nem csak ez az érték áll a dominanica mögött.
A hűség, lehet az önmagadon uralkodás képessége, amivel mondjuk nem árt rendelkeznie egy dominánsnak. A hűség lehet védelem és törődés, ami szintén az erő egy megnyilvánulása. Lehet a felelősségérzet tanúbizonysága. Hogy már nem a külső érzékek rángatják dróton az embert, hanem önmagában, önmagaként él. Kierkegaard nyomán a hűség az esztétikai létstádiumból való felemelkedés lehet az etikai létstádiumba.
„…mert abszolúte önmagamat választottam, és önmagam ezen abszolút választásában áll a szabadságom, és csak amennyiben abszolúte önmagamat választottam, tételeztem abszolút különbséget a jó és a rossz között”. E létállapotban inkább az önmagukat megválasztani nem tudó egyének tűnnek puhapöcsnek.
Amint eddig tapasztaltam a választásról és a nem-választásról a nők irányába az az, hogy egész más élményeket tesz lehetővé. Míg az esztétikai létstádiumban erősebben élhető meg a vadászat, a szerzés, az elnyomás kéje, addig a megválasztott kapcsolatban a szeretet, a törődés, és a mélyebb érzelmek kapnak teret. Számomra a hűség nem a dominancia végét - hanem kiteljesedését jelenti.