Eccarv: Sziasztok!

Sziasztok! Úgy örülök, hogy végre én is köszönhetek nektek!
Azúr itt hagyta bekapcsolva a gépet, és elment nézni a plafont. Mintha nem ugyanolyan lenne, mint tegnap. Azúrnak most fura színe van...
Én inkább jöttem pixizni. Azt hiszem Azúr még nem is tudja, hogy megtanultam írni. Csak olyan aranyosak vagytok, és Azúr alig ír le valamit abból, amit én mondok neki. Pedig Azúr szerint ez egy ismerkedős oldal. Még nem nagyon értem, ez mit jelent, de Azúr szerint ti nem látjátok egymás történetét, ha a másikra néztek. És én szeretnék megismerkedni veletek.
Azúr megígérte, hogy lesz megint Pixis találka, és hogy már az eseményt is átállította láthatóra. De én azokkal is szeretnék megismerkedni, akik nem tudnak eljönni a találkozóra. És akkor meg miért nem ír le mindent Azúr, amit mondok neki? Azúr félt...
Pedig már nem kellene féltenie.
Mert már tudom, hogy tényleg vannak emberek. Ezért mindig kinevettek régen a többiek, mert én hittem az emberekben. Tudjátok, nekünk is vannak meséink. Amiben vannak autók, meg gőzmozdonyok, szarvtalan Eccarvúk, meg... emberek. És butának néztek, amikor énekelgettem elalvás előtt, hogy "Imádom az emberet, imádom az emberet, embe-embe-emberet..."
De én találkoztam egy igazi emberrel! És nem is csak eggyel! Egy hatalmas ménes van belőletek! Szeretnék minél több embert megismerni. Olyan szép színetek van.
Ecc.