Interaktív Múzeum V.

Íme hát az utolsó terem. Ahogy belépek az ajtaján, a fülem mögött egy rejtett hangszóró ostorcsapás hangját imitálja. Kicsit hatásvadász, mégis összerezzenek, majd a nyugalom és az izgatottság egyszerre jár át.
Körbekémlelek. Elég hevenyészetten, ötletszerűen berendezett terem ez. Maradna itt hely bőven, ha nem performance, hanem "múzeumszerűbben" rendezik be. A hang forrását keresve egy kis ismertető táblát veszek észre, ahol kifejtik, hogy ismeretük szerint nem volt még ilyen kiállítás, az kiállítás anyaga folyamatos kutatás mellett történik, és arra kérik a bátor látogatókat, hogy hagyják itt ők is, amit szeretnének. Kicsit exkuzáció szájíze van a táblának, de sebaj, ilyen kiállítást még én sem láttam.
A menetirány etológiai példákkal kezd.
Ismeretes, néha bizarr példákat hoz az állatvilágból az agresszív szexre. Sok esetben belehal a hím a párosodásba. Van, ahol nem is a nőstény vet véget a hím életének. Hanem mondjuk a túltengő tesztoszteronszint. Ausztrál erszényesmenyéték hímjei a rövid, kéthetes időszak alatt annyi nősténnyel párosodnak, amennyivel csak tudnak. Ilyenkor nem szaroznak virághozatallal, emberi szemmel nézve gyakran nemi erőszak történik. A rengeteg párosodástól és a magas tesztoszteronszinttől a hímek szervezete két hét után felmondja a szolgálatot, és megdögölnek - mielőtt meglátnák az új generációt. A populáció feleződésével azonban elég táplálék marad a nőstényeknek és az utódoknak.
Az európai horgászhal beleharap a nőstény testébe, így biztosítva a szaporodást. Az európai horgászhal hímje végül bele is épül a párja testébe.
De a nőstényeknek sem fenékig tejfel a szex... Néhány faj közvetlenül a testbe fecskendezi be az örökítőanyagát, nem törődve holmi testnyílásokkal. A cápák ugye, kéz híján, cafrangosra kapaszkodják a nőstények testét a párzás alatt.
A kisajátításnak is meg vannak a maga módszerei az állatvilágban is... Például az összeakaszkodások, hogy a nőstény kloákájához ne férhessen hozzá más hím... A sünök meg beragasztják az ondójukkal a vaginát, biológiai erényöv gyanánt.
Természetesen ezek a megoldásai az örökítésnek genetikailag túl távol esik tőlünk, hogy az emberi viselkedésre következtetni lehessen belőlük. Mi a helyzet a közelebbi rokonságnál?
Gorilláéknál sem felhőtlen a szexuális élet. Párválasztáskor megfigyelhető, hogy a nőstény igyekszik agyára menni a hím gorillának. Addig addig cukkolja, amíg az neki-nekitámad a nősténynek, ijesztgeti maga mellől, meg-megfuttatja. Ha ezekből a jelekből azt olvassa ki a nőstény, hogy a pasija nem elég erős gyors és fitt ahhoz, hogy megvédje őt és utódaikat, akkor a makipasi mehet a levesbe. De ha a dominanciajegyei elég meggyőzőek a nőstény számára, akkor az szexi... Nagyon szexi. Kezdődhet a párosodás.
Kissé elmélázom. Eszembe jut egy lány, aki éppígy "cicázik" egy pasival a metrón. Hátha elég domináns lesz az úr... ( https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/vkathy/41258-napi-metro )
De az ember sok mindenre használja a szexet. Erőforrások megszerzésére, kellemes időtöltésre, bosszúra... Nem csupán szaporodásra. Ebben a bonobók hasonlítanak hozzánk leginkább.
Náluk a szex csoport összetartó erő, feszültségcsökkentő funkciót is ellát. Például ha fogságban tartott bonobóknak beadunk valamilyen különösen finom csemegét, akkor előbb eljátszadoznak egymással, amíg fel nem dolgozzák az infót, és csak utána kezdenek el eszegetni.
Vagy ha két egyed a csoportból összeakasztja a bajszát, a többiek gyakran mennek oda hozzájuk, hogy felkínálkozzanak, ezzel vezetve el az indulatot. Ha egy bunyó befejeződik, gyakran a vesztes fél egy kis kényeztetéssel tesznek pontot a vita végére.
Ez az embereknél is kimutatható, és ehhez nem kell még csak "perverznek" sem lenni. Túszhelyzeteknél fordul elő a jelenség, hogy a túszok megkívánják a támadót. Úgy tűnik, hogy a "ha megdug, akkor csak nem bánt", adaptív túlélési stratégia lehetett.
És az állatvilágban sem alakulhatna ki dominanciahierarchia annak roppant fontos pszichológiai párja, a lojalitás nélkül. A csoportvezető tekintélyének elismerése, a szabályok követése éppolyan fontos része az emberi természetnek, mint a versengés. Mivel a csoportba tagozódás és a stabil hierarchia mindenki számára előnyös, ezért erős szelekciós nyomások irányultak az engedelmesség, a tekintélytisztelet viselkedésmintázatainak elterjedésére is.
Vegyük alapul a győzelmi helyzeteket. Egy verseny során a tesztoszteron szint tovább kitart a győztes félben, ezzel is erősítve a dominancia fenntartását. A vesztes fél pedig mintegy "kémiailag kasztrálódik" a tesztoszteron szintje alacsonyabb lesz, mint a versengés előtt volt. A biológiai "cél" itt a másik dominanciájának elfogadása, ennek élményszintű hatása lehet örömforrás például egy sub férfi számára. A kevésbé domináns félnek nem kell állandó harcokban részt vennie. Az alacsonyabb tesztoszteron szint Sem csinálja ki a olyan hamar szervezetét. Ráadásul a csoportban élés sikeresebb taktika az egyedüllétnél, vagy egy másik csoporthoz való csatlakozásnál.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy a szexuális ingereket, az agressziót, az érzelmeket, a jutalmazást, mind a limbikus rendszer végzi. A fájdalomra és az élvezetre felelő idegsejtek egymáshoz közel helyezkednek el és kapcsolatban állnak. Így lényegében a bdsm szex idegi keresztűzben ingerli az agyat az intenzívebb élményért. A klasszikus pszichoanalitikus szerint a mazochistáknál nem történik más, mint a fájdalmat és a szexuális ingereket feldolgozó agyi területek egybemosódnak.
Neurológiai szinten mind a szadistáknál, mind a mazochistáknál egy különös biológiai paradoxont találtak: míg a szeánszok alatt növekedett testükben stresszhormon szintje, az alanyok a stressz csökkenéséről számoltak be. Ennek agyi háttere a csökkent véráramlás a hátsó-oldalsó homloklebenyben. Ez a terület felelős az énnek a másoktól való elkülönítéséért is. Így a szadisták és a mazochisták pszichológiai élmény szintjén a másikkal való sokkal közvetlenebb kapcsolatot élhetnek meg.
Még egy ostorcsapás hang, valaki belépett... Észre veszem a magyarázó táblát. Azok az őseink voltak hatékonyabb túlélők, akik meg tudták különböztetni az ártalmas és az ártalmatlan fájdalmak között. Ezért szerethetjük például a csípős, fűszeres ételeket, mert nem jelentenek valódi veszélyt ránk. Így az agy rátanul, hogy egyes fájdalomjelzéseket kellemes érzéssé módosítson át. Éppen ez a helyzet a borzongás élményével is. Evolúciós előnyt élveztek azok őseink, akik "ijedősebbek" voltak, mert a sok "hamis" veszélyérzékelés mellett ha tényleg baj volt, könnyebben reagáltak rá. Azonban az állandó stressz kicsinálja a szervezetet, ezért az ijedség esetén szükség volt egy megnyugtató, kellemes testi érzésre is, ami alaphelyzetbe rendezi a szervezetet. A BDSM pedig a veszély és veszélytelenség mezsgyéjén való borzongató játék.
Valaki még egy ostorcsapást?