A BDSM kortalan!(?)

Egy (jó kis) blogban olvastam nemrég körülbelül azt, hogy volt idő (értsd: divathullám), mikor minden nő, még a negyvenesek is (!) kislányok akartak lenni - DDLG.

És azóta nem megy ki a fejemből. És elkezdtem én is akarni azt a kislányos izét. Merthogy, ha negyvenesen gáz/fura/ciki(?), akkor ötvenesen biztos még azabb... és ha valamit nem lehet/szabad/ajánlatos, akkor én azt el szoktam kezdeni eléggé akarni. (Részletekbe menően még nem tudom, mi is az, hogy kell azt, de ez persze nem akadály, partner meg kb. mindenben benne van - ezt is imádom benne.)

És elképzeltem ennek nyomán, hogy milyen szerepekhez és szereppárosításokhoz milyen kor illik. Valóban, van, ami fura.
De és akkor?
És akkor mi van?
Ha a benne lévőknek nem fura, vagy fura, de jól fura (ó, mennyire izgatóak is tudnak lenni a furaságok!), akkor az totál rendben lévő fura.

És amúgy is... én mindig úgy képzeltem, hogy amikor a "normálisan" szexelők már nem szexelnek, és csak homályosan emlékeznek már arra is, mi is az, és miért is volt jó, akkor a BDSM-ezők még javában játszanak. És örömet szereznek egymásnak. Én így képzeltem el a jövő(me)t. :)