2020. 03. 12. 20:40 | Megjelent: 1144x
A közelmúltban már egyszer eszembe jutott, ma bevásárlás közben megint felrémlett a történet, hát leírom.
Miközben határozottan vallom, hogy én soha, semmikor nem kezdeményeztem és soha nem is fogok ismerkedést férfival (hisz az a férfi dolga, az enyém csak az, hogy megteremtsem neki hozzá a lehetőséget), ennek a valóságtartalmán azért el kell gondolkodnom...
Pár évvel ezelőtt történt, helyszín egy nagyobb szupermarket. Nem szeretek vásárolni, csak ha kell, akkor megyek, de akkor szeretek sokat, hogy minél később kelljen újra, nomeg szeretem, ha van otthon minden. Szóval, a bevásárlás nálam mennyiségi tényező is. Hozzám tartozó (ill. én hozzá) férfiemberrel végeztük az élelmiszerbeszerzési akciót, nagy összeszokottságban. Bevásárlókocsi leparkolva a tejtermékes részlegnél, én meg nekikezdtem a vadászatnak... Lendülettel (az nekem van) kezdtem összeszedni a kívánt termékeket. És minden tételhez fűztem egy kis magyarázatot... ez miért kell, de feltétlenül, ebből miért kell annyi stb....és pakoltam és pakoltam... már vagy 20-30 pohár, doboz, kocka, zacskó joghurt, kefír, túró, túró rudi stb. volt a kocsiban, mikor egy ritkán kapható sajtféle akadt a kezembe, és csillogó tekintettel néztem bevásárlótársamra... nézd, mit találtam!... de itt belém is fagyott a lelkesedés, mert bár a várt pozitív tekintet nézett vissza rám, de a tulajdonosa nem az volt, akinek lennie kellett volna... ugyanis véletlenül egy vadidegen férfi kocsiját pakoltam szinte tele... aki ezt némán tűrte.. mit némán! és mit tűrte!... láthatóan tetszett neki... és mosolyogva a sajtra annyit mondott: "jó, az még legyen, de már azt hiszem, elég lesz"... pár lépésre tőlünk meg az derült jót, akinek nem ott kellett volna lennie, hanem ott, ahol én kalkuláltam bevásárlókocsistul... gyorsan megállapodtak abban, hogy egyszerűbb, ha a kocsikat cserélik ki, és azt az általam felhalmozott áruhoz képest csekély mennyiségű mindenfélét pakolják át, amiket ők szedtek össze... kérészéletű bevásárlótársam még távolodtában is - mondjuk ki - röhögött... tulajdonképpen egész szimpi... és jó magas... áááá, biztos ő is vanilla volt/lett volna...
Hozzászólások (0)