Gyömbéres limonádé és tekjeró

Egy hűvös kora délután, valahol a spanyol nyárban Ombréval (hogy közérthetőbb legyen errefelé: Urammal) betértünk egy szimpatikus büféféleségbe. Bár hideg volt, de szépen sütött a nap, így egy szabadtéri asztalt választottunk. Én kint letelepedtem, rendelni bent lehetett, Ombré bement és rendelt enni- és innivalót. Gyömbéres limonádét, burritót és helyi specialitás édességet. Majd hozta is ki. Azt hiszem, igen szépen néztem rá (legalábbis, ha tükröződött az, amit mindig érzek, ha ránézek), és kicsúszott a számon egy tekjeró. A mellettünk lévő asztalnál egy középkorú (jó, nálam középkorúbb) hölgy felkapta a fejét, s kedvesen, nem tolakodóan figyelni kezdett, oda-odapillantva asztalunkhoz. Egy idő után hozzánk lépett, s megszólított minket. Minket, de inkább Ombrét. Először spanyolul (azt hitte, azok vagyunk), majd bevallottuk, magyarok. Kiderült, ő olasz, így angolul mondta el, amit szeretett volna. Nagy vonalakban annyit, hogy Ombre vigyázzon rám, becsüljön meg (nyitott kapuk döngetése), mert amit látott köztünk, az nagy kincs.

Vajon mást látott volna, ha történetesen én domina, Ombre szubmisszív férfi lett volna? Más lett volna az a valami, amit meglátott? Azt gondolom, nem. Bár, tévedhetek.
Egy férfit látott és egy nőt, akik szeretik egymást. Egy férfit, aki gondoskodott a hozzá tartozó nőről. És egy nőt, aki ebben a gondoskodásban feloldódott.
Domináns gondoskodás - szubmisszív szolgálat. Valahogy számomra egy tőről való. És a domináns/szub reláció fölé tornyosult a férfi-női lét és az azt összekötő és élettel-érzékiséggel megtöltő érzelem. Az, hogy hogy szeretünk szeretni, mellékessé, nem láthatóvá vált.

Ez sem lett vad BDSM-es blog. Elnézést érte. :)