Eltűnt férfiak nyomában...

Gyakran előkerülő panasz, hogy ma már nincsenek "igazi" férfiak.
Igazi férfiak, akik nőként bánnak a nőkkel, akik udvarolnak, felelősségteljesek és megbízhatók (és még biztos van jópár összetevője a férfiségnek).

Alapvetően nem osztom a panaszt, szerintem vannak, hogy korábbi korokhoz képest mennyien, azt nem merném megsaccolni se, és az biztos, hogy ugyanez fordítva is megközelíthető: hol vannak az "igazi" nők, s a kérdéskört csak együttesen volna érdemes vizsgálni.

Szóval, nem tudom, hol vannak, vannak-e, és a jelen állapotán nem is gondolom, hogy lehetne változtatni, ha egyáltalán kellene. A jövőn azonban mindig lehet, s most is előretekintve ragadtam billentyűzetet.

Sok-sok év(tized) kihagyás után a közelmúltig tömegközlekedtem. És megdöbbenve tapasztaltam egy jelenséget: reggeli csúcsforgalom, munkába, iskolába siető tömegek, és a buszon anya áll, 10-14 éves fia ül. Nekem elképesztő! És lehet még fokozni: anya kezében a láthatóan (és tudhatóan) nehéz iskolatáska.
Hé, te anya, aki esetleg esténként álomba sírod magad, mert úgy hiányzik az életedből egy férfi, vagy blogokban keseregsz a kihalni-kiveszni látszó erősebbik nem miatt, azt veszed, hogy te épp a következő generáció férfiját/férfiait neveled?
Hé, te anya (és énanya), aki fiút/fiúkat nevelsz! Ne feledd, amit te adsz/alakítasz, azt kapja majd más. Te olyan férfira vágysz, amivé épp alakítod a fiadat?!?

És, hé, te apa! Ne feledd: mintát adsz...