Határok

Váltakozó intenzitással-gyakorisággal, de összességében elég sok pornót nézek (ja, nem, hisz az férfi műfaj, nők nem néznek).
Egy jóideje már a japán pornó a kedvencem.
Tetszik, ahogy (számunkra) rezzenéstelen arccal valósítanak meg egészen elképesztő ötleteket, tetszik a fantáziagazdagságuk (OK, gyakran már elmebeteg :D). Tetszik, ahogy valahogy mindig finom, visszafogott marad (az európai pornó számomra aszexualizáló naturalisztikusság irányába elmozdulva válik perverzebbé).
Tetszik a női magatartás. A látszólagos visszafogottság, a nemakaromdevalójábannagyonélvezem attitűd.

Már végképp nem tudom, mi is a BDSM. Minél többet tudok, annál kevesebbet, annál bizonytalanabb ez az egész. Mi az már, és mi még nem? Hol vannak a határai (perverz vanilla? szenvedélyesebb szexet szerető hagyományos?)?
De ha elkezdek pornófilmeket nézni, s az újabb és újabb felkínáltak közül a nekem tetszőt választom, akárhonnan indulok, pár lépésben mindig BDSM pornóra jutok.
Szóval vagy tényleg van közöm ehhez a műfajhoz, vagy a filmeket kategorizálók ugyanolyan outsiderek, mint én.