A karácsony olyan, mint az orgazmus...

A karácsony olyan, mint az orgazmus. Szereted, készülsz rá, aztán ki tudja, mikor jön el, mikor tör rád. Nem a napja, az érzés. Van, hogy fokozatosan, a rákészülések során jutsz a közelébe, és gyertyagyújtáskor robban, csengőszó, angyalkák, csillagszóró, minden. Van, hogy egyszer csak elkap az érzés: egy hangulat elég hozzá, és csak nézel, hogy ezmi? ezmi? Van, hogy úgy megrendít az együtt és egymásért és szeretet és figyelem, hogy elerednek a könnyeid is. Katartikus érzés. Van, hogy megrendít a méltósága. Van, hogy magányban tör rád. Van, hogy hiába minden előkészület, az odafigyelés, a vágy, a szeretet, nem érkezik meg. És van, hogy korábban, a vártnál korábban magával sodor.
És valahogy ugyanazok a fogalmak kötődnek hozzá: kegyelem, alázat, figyelem, átadás, várakozás, nyitottság... nyitottság a jóra. És ezekben benne van, ezek összerakják azt, amit a legtöbbször emlegetnek ilyenkor: a szeretetet.

És érzem, tudom, hogy karácsony és szex összemosása rém profán és nem ildomos. És mégis, vagy pont ezért örömet okoz. Ahogy a szexben is az ambivalens, látszólag össze nem illő dolgok.