Ha felületesen nézzük, olyan, mintha adni önzetlen cselekedet lenne. Valójában, aki ad, az irányít. Mit ad, mikor ad, mennyit ad, kinek ad, hogyan ad. Ahogy neki valamiért jó/kívánatos, úgy teszi, és még azt is befolyásol(hat)ja, mit kap cserébe.
De kapni...
Miért tud olyan nehéz lenni?
Tárgyakkal, anyagiasítható ajándékokkal még egyszerűbb a helyzet. Paritásra törekedni (és jól visszaadni, ellenértéknek megfelelően) szintén könnyen járható út.
De miért van, hogy csak feszeng az ember(lánya), ha kap (nem, nem azért, mert nincs hozzászokva... hozzá van)? Miért nehéz elfogadni pl. dicséretet? Miért nehéz egyszerű köszönömmel viszonozni? Miért kell idiótán viselkedni? Esetleg felhívni a figyelmet arra, hogy a dicsért jelenség (külső-belső tulajdonság, tett, megnyilvánulás stb.) azért nem is egészen olyan, tessék csak közelebbről megnézni...
Mi a nehéz a "kapás"-ban?
SmPixie.com - BDSM szexpartnerkereső, társkereső és közösségi portál
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elmúltam 18 éves és a rám vonatkozó törvények szerint jogom van szexuális tartalmú oldalak megtekintéséhez.
Elfogadom, hogy az oldal tartalma erősen szexuális jellegű. Az oldalra való belépéssel kijelentem, hogy a szado-mazoval, a fétissel vagy egyéb szexualitással kapcsolatos képek, írások és egyéb dolgok nem ütköznek elveimbe, nem zaklatnak fel.
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elolvastam a Felhasználási szabályokat és feltételeket. ÁSZF
Amennyiben közvetlenül valamelyik belső oldalt nyitom meg, tudomásul veszem, hogy közvetve elfogadtam a fenti szabályokat.
Hozzászólások (0)