Virág elvtárs

(Reakció erre: Virágszirmok rágcsálása: a dolgok)

Az olvtárs eszmefuttatásának gyökere, hogy a férfiak nem kapnak virágot, a nők meg igen.
Ő már többször kapott, és örül neki.
Én (mert alapvetően, legbelül rendes ember vagyok) együtt örülök vele.


Két kiágazás

1.
A krónikák egy esetet biztosan feljegyeztek, amikor férfi virágot kapott.
Ez a férfi az apám volt.
(Aki most is az, de ez most mindegy.)

A virágot anyám adta, valami neves alkalomra, talán születésnap lehetett, s az öreget meglátogattuk egy vidéki telephelyen a hegyekben.
Megvették a virágot (egyébként az olvtárs egyik első virága is az a fajta volt: kaktusz), aztán órákat tanakodtak a húgommal, hogy milyen verset vagy kísérőszöveget mellékeljenek.
Eztán jöttem ÉN, és elmondtam a MEGFEJTÉST, amiben (a brainstorming /agyvihar/ összes résztvevője szerint) minden benne volt emberről, virágról, ünnepről.
"Virágot a virágnak."


2.
Nem akarok virágot!
A mezőn jó helyen van egyébként is.
Csokoládét ellenben igen!
A csoki az jöhet, kivéve az "After eight" (ami kb. a fogkrémes csoki megfelelője).
Szeretem a csokit.
Ez látszik is. :)

Viszont a Bálint-napot nem szeretem.
Régi barátom szavával élve: inkább a Teréz-napi beöntés!
(Tudjátok, hogy ez milyen hagyomány? Nem? Nem csodálom.)

A Muppet-show (vicces/"vicces" bábfilm-sorozat) egyik öregurát hallottátok, a páholyból.