Rúgási feltétel

Ez a bejegyzés nem a fociról, labdarúgásról szól.
A párkapcsolatról szól, különös tekintettel az itteni pixis szcénára.
Olyat írok le, ami a legtöbb itteni embernek nyilvánvaló, és sokan ösztönösen éreznek is. (És én is nagyon jól tudok, mert már nem huszonéves vagyok.)

Arról szól, hogy időnként A MÁSIKBA BELE KELL RÚGNI.
Sub és dom, top és bottom.
De még a férfi-nő is (vagy épp nő és férfi, még ha az előfordulási arány nem is ugyanannyi, nincs teljes szimmetria)

Eddig a lényeg, innen a magyarázat.

i.
Ez a kapcsolatnak nem elégséges feltétele, kedves domoidok és dominaoidok!
(A dominoid is lehetne, de szerintem az a dominó nevű - egykor népszerű - játékra utalna.)

Értsd: "Jól megszopatom a kis kurvát, folyjanak a nedvei, szenvedjen, fájjon neki, satöbbi, megmutatom neki, höhöhö."
(Legalábbis ezt mondom a haveroknak az öltözőben, vagy a meccset nézve és dobozból hősiesen sört fogyasztva.)

Hiszen a sub (nevezzük összefoglalva így a másik felet) önként kell, hogy ezt felajánlja. El kell csábítani, meg kell győzni.
Valahol neki is jó kell, hogy legyen.
(Az itteni vágyak ugye sokszor arról szólnak, hogy az a jó, ami nem jó. De hát ez ilyen.)

ii.
Azonban szükséges feltétel, kedves határozott "majdnem-alfák"!
Ha erre nem érzel magadban ingerenciát, készséget (ez több, mint a képesség!),
akkor NEM VAGY DOM. Pont.

Lehetsz következetes "nevelő". Lehetsz jószándékú és határozott.
Akarhatsz és akár tudhatsz is élni a másik fölött a hatalommal (vagy megpróbálhatod, részben), vagy lehet a dolog vegyeshatalmú szerepjáték.
Lehetnek vágyaid, lehetnek fantáziáid, állhat a farkad tőle (hosszan, keményen vagy röviden, fékezett vagy azonnali elélvezéssel és bármilyen éledési idővel), ill dominaként nedvesedhetsz tőle.
A fantáziáid még ízlenének is az adott partnernek, lehet jó a játék.

De ha nem rúgsz néha bele, nem vagy dom.
(Ha fizikailag rúgsz bele a bottomba, inkább top, ha lelkileg a sub-ba, akkor inkább dom)

------------

A kutyákat is dominálni kell.

Volt néhány kutyám (tán 7-nél tartok, kicsik és nagyok).
Tiszteltek, szerettek, még csak a fejemre sem nőttek (bár időnként egy ágyban aludtunk, vagy én a földön mellettük).
Olyan is volt (nagyon ritkán, talán kétszer az összesből), hogy megvertem, mint a lovat, ha erőszakos volt. De elég volt a határozott, következetes nevelés.

Sosem rúgtam beléjük. Soha.

Azonban a kutya nem ember.

-----------

Utóirat.
Az áruló, nos az más kategória (legyen az hamis kutya, vagy ember).
Abba nem belerúgni kell.